SunnySide Art: Ahhoz képest, hogy mennyire fiatal vagy (25 éves – a szerk.) elég régóta jelennek meg a verseid. Mi hozott ilyen korán erre a pályára, illetve ez a fő irányvonal az életedben vagy valami mellett csinálod?
Bogi: Mindig is közel állt hozzám az irodalom, már gyerekkoromban írtam rövidebb meséket a saját magam szórakoztatására. Utána is írogattam, de szerettem volna fejlődni e téren: részt venni másokkal műhelymunkában, ahol lehetőség van egy-egy alkotással kapcsolatban eszmecserére is. Így eljuthat többekhez, amit írok, és tudnak reflektálni rá. Az interneten keresgélve találtam rá a Kodolányi János Egyetem szépírói kurzusára még 2014-ben.
SunnySide Art: Szerinted léteznek még olvasók? Van kikhez eljuttatni a gondolatokat?
Bogi: Hogyne! Szerintem igen. És olyanokra is mindig szükség van, akik történeteket írnak. Hiszen az emberek általában igénylik, hogy a műveken keresztül átéljenek érzéseket, helyzeteket, és képet kapjanak az írások által. Mindenképpen gazdagítja a lelkünket.
SunnySide Art: Mi a tapasztalatod, az olvasók a rövidebb vagy a hosszabb műfajokat kedvelik jobban?
Bogi: Szerintem bármit. Én a környezetemben azt tapasztalom, hogy olvasnak hosszabb prózákat, regényeket, könyvsorozatokat, ugyanakkor verseket is. Kortársat és klasszikust is.
SunnySide Art: Szívesen dolgozol prózán, hosszabb műveken is, vagy inkább verseket írsz?
Bogi: Habár versekkel kezdtem, nem sokkal később novellákat is írtam, sőt, mostanában egy regényen is dolgozom.
SunnySide Art: Az Érthetetlen című versed hogyan született?
Bogi: Elképzeltem magát a szituációt, hogyan lehetne megjeleníteni egy olyan cselekvést, amit az író sem nagyon ismer, de biztosan nagyon érdekfeszítő. Próbáltam erre fókuszálni, csak maga az érzés, a kíváncsiság, az érdekesség állt a középpontban. Így magam is egy izgalmas, felfedezési folyamatként éltem meg a vers megírását. Nem volt valóság alapja, csak az érzést próbáltam körüljárni, felfedezni, kifejezni.
SunnySide Art: Hogyan látod a környezetedben, a korosztályodnak mennyire fontos az önkifejezés, és általában miben találnak rá megnyilvánulási módot?
Bogi: A baráti körömben abszolút hasonló érdeklődésűek vannak, a legtöbben írnak is, de van, aki például rajzol. A családban viszont érdekes módon ez nem igazán jellemző. Egyébként azt látom, hogy a generációmban a legtöbben találnak valamilyen önkifejezési formát. Táncolnak, fotóznak, de az írást tényleg kevesebben választják…
SunnySide Art: Számodra mégis az írás a legpontosabb önkifejezési forma…
Bogi: Igen. Habár táncoltam is, amiben az ember szintén rálelhet az önkifejezésre, ezt mégis másmilyen formában teszi. Az írásban találtam meg azt a kreatív módszert, hogy formába öntsem és feldolgozzam mindazt, amit látok, hallok, érzékelek, tehát ami velem történik. Így az írás az önkifejezés mellett számomra egy gyógyító folyamat is, ami nagyon sokat segít az önmagammal való kapcsolatomban. Sőt, azt remélem, hogy ha ezeket a szövegeket másokhoz is el tudom juttatni, talán nekik is tudok segíteni. Gondolatokat elindítani, érzéseket kelteni bennük… Szívesen megnevettetek másokat, ébresztek érzelmeket. Szeretek írni.
Rózsa Boglárka eddig megjelent kötetei:
Nézőpontok (2020)
